Vannak szép hidak a világon, vannak különleges hidak, de amikor először láttam és hallottam a történelmi London Bridge-ről, akkor azért tényleg elakadt a szavam. Hogy valaha épületek álltak egy hídon? Komoly társadalmi élet színhelye volt? Ez a felismerés nekem gyerekként valami nagyon hihetetlen dolognak tűnt.
 |
| A mai London Bridge, a Shard szomszédságában. |
Először is tisztázzuk, ez a cikk nem a London jelképéül szolgáló Tower Bridge-ről szól (tehát a denti képen sem a tornyos hidat kell most nézni!) A London Bridge egy fogalom, hiszen még dal is szól róla. A londoni City-t köti össze Southwark városrésszel. Története során természetesen nem ugyanazon hídról beszélünk, hiszen a híd jelenlegi formájában egy teljesen újnak számító építmény, de helyén szinte mindig is állt egy híd, és azt mindig London Bridge-nek hívták.
A Temze nem mindig volt ilyen, mint ma, ezt például azt is jelenti, hogy hajdanán, az újkőkorszakban apálykor akár át is lehetett gyalogosan is kelni a Temzén. Később, ahogy a Temze elnyerte mai alakját, egyre sürgetőbb volt hidat építeni a folyón. London soha nem születhetett volna meg, ha nincs híd a Temze folyón.
A rómaiaknak köszönhetjük az első hidat, ami egy ponton-jellegű híd volt, de az első rögzített híd is a rómaiak érdeme, akik i.sz. 55 körül fából építettek hidat a Temzére. A Római Birodalom bukása után a hidat hagyták elpusztulni, ugyanis a Temzét egyfajta védvonalként használták a szász népek. 1066-ban azonban Hódító Vilmos újjáépíttette a hidat, 1091-ben tornádó zúzta szét.
A híd jelentősebb története 1176-ban kezdődik, amikor II. Henrik elrendeli a híd kőből való felépítését. Ennek közepére a mártírhalált halt Canterbury-i érsek, Becket Tamás kápolnáját álmodja meg.
Harminchárom évig tartott az építkezés. Méreteit, adatait illetően több variáció is napvilágot látott. A híd 8 méter széles, kb. 250 méter hosszú volt, és 19-20 boltív tartotta. A boltívek nem voltak egyformák, szabálytalanok voltak, és az építkezés során többször is összeomlottak részei. A hídra épületeket építettek, tele boltokkal és még nyilvános WC is üzemelt rajta. A boltok által fizetett adót a híd karbantartására fordították. A híd rendkívül tűzveszélyes volt, többször is tombolt rajta kisebb-nagyobb tűz. A XVI. századra már 200 bolt működött a hídon. Voltak olyan épületek, amik hét szintesek voltak, és voltak olyanok, amik a híd fölé nyúltak be, ezzel elállva a fény útját, baljós alagúttá formálva azt. Voltak ugyanakkor olyan részek, ahol nem voltak épületek, itt körbe lehetett nézni, meg lehetett csodálni London két partját, és természetesen a Temzét is. Az út kb. 4 méteres szélességűvé zsugorodott, ami azt jelentette, hogy könnyen alakult ki közlekedési dugó a hídon. A híd szerkezete jelentősen befolyásolta a folyó viselkedését is, mivel a boltívek keskenyek és szabálytalanok voltak, talpai pedig szélesek, ami télen fagyásnak tette ki a folyót körülötte, így a hajók sem tudtak közlekedni. Még zsúfoltabbá tették a XVI. században beépített vízkerekek.
A déli kapu arról lett híres és népszerű, hogy itt tűzték ki különböző halálra ítélt árulók fejét. Az első nem volt más, mint a Rettenthetetlen, azaz William Wallace, aki 1305-ben jutott erre a sorsra. Morus Tamás, Guy Fawkes és Oliver Cromwell is itt végezték.
1722-ben a lordmajor (mai ismertebb nevén: polgármester) a rengeteg dugó miatt elrendelte, hogy a forgalom két irányban haladjon a hídon. Ezzel egyúttal megszületett az a rendszer, amit az autók is használnak a közutakon. A hídon mindig az út bal oldalán kell(ett) haladni, amit ugye később a legtöbb országban megcserélték, de Angliában máig megmaradt ez a rendszer.
1758 és 1762 között minden lakóépületet és boltot lebontottak a hídon, valamint a középső boltíveket egyesítették a jobb hajózhatóság miatt. Ugyanakkor már mindenki tudta, hogy a híd még így is alkalmatlan az egyre növekedő forgalom kiszolgálására akár a vízen a hajók számára, akár az átkelésre. Többen adtak be tervet a hídra, de a nyertes végül egy 5 boltíves változat lett, John Rennie tervei alapján. 1824-ben kezdődött el a munka az új kőhídon és 1831-re készült el. A régi híd idáig még még működött, de az új híd elkészülte után lebontották. A híd rendkívüli forgalmat bonyolított le, óránként 8000 gyalogos és 900 jármű haladt át rajta a századforduló környékén. Sajnálatos módon azonban felfedezték, hogy a híd süllyed nyolcévente 2,5 centimétert. Új híd építésére volt ismételten szükség, de a régi, viktoriánus híd tovább élhetett. Hogyan? Eladták! Egy amerikai vállalkozó vásárolta meg, majdnem két és fél millió dollárért, és újból felépítette 1971-ben azt Lake Havasu City-ben, Arizonában.
A mai London Bridge 1973-ban épült, természetesen II. Erzsébet nyitotta meg. Egyelőre nem futott be akkora karriert, mint elődei, de ki tudja, mi vár még rá...
Érdekességek:
A Temze nem mindig volt ilyen, mint ma, ezt például azt is jelenti, hogy hajdanán, az újkőkorszakban apálykor akár át is lehetett gyalogosan is kelni a Temzén. Később, ahogy a Temze elnyerte mai alakját, egyre sürgetőbb volt hidat építeni a folyón. London soha nem születhetett volna meg, ha nincs híd a Temze folyón.
A rómaiaknak köszönhetjük az első hidat, ami egy ponton-jellegű híd volt, de az első rögzített híd is a rómaiak érdeme, akik i.sz. 55 körül fából építettek hidat a Temzére. A Római Birodalom bukása után a hidat hagyták elpusztulni, ugyanis a Temzét egyfajta védvonalként használták a szász népek. 1066-ban azonban Hódító Vilmos újjáépíttette a hidat, 1091-ben tornádó zúzta szét.
A híd jelentősebb története 1176-ban kezdődik, amikor II. Henrik elrendeli a híd kőből való felépítését. Ennek közepére a mártírhalált halt Canterbury-i érsek, Becket Tamás kápolnáját álmodja meg.Harminchárom évig tartott az építkezés. Méreteit, adatait illetően több variáció is napvilágot látott. A híd 8 méter széles, kb. 250 méter hosszú volt, és 19-20 boltív tartotta. A boltívek nem voltak egyformák, szabálytalanok voltak, és az építkezés során többször is összeomlottak részei. A hídra épületeket építettek, tele boltokkal és még nyilvános WC is üzemelt rajta. A boltok által fizetett adót a híd karbantartására fordították. A híd rendkívül tűzveszélyes volt, többször is tombolt rajta kisebb-nagyobb tűz. A XVI. századra már 200 bolt működött a hídon. Voltak olyan épületek, amik hét szintesek voltak, és voltak olyanok, amik a híd fölé nyúltak be, ezzel elállva a fény útját, baljós alagúttá formálva azt. Voltak ugyanakkor olyan részek, ahol nem voltak épületek, itt körbe lehetett nézni, meg lehetett csodálni London két partját, és természetesen a Temzét is. Az út kb. 4 méteres szélességűvé zsugorodott, ami azt jelentette, hogy könnyen alakult ki közlekedési dugó a hídon. A híd szerkezete jelentősen befolyásolta a folyó viselkedését is, mivel a boltívek keskenyek és szabálytalanok voltak, talpai pedig szélesek, ami télen fagyásnak tette ki a folyót körülötte, így a hajók sem tudtak közlekedni. Még zsúfoltabbá tették a XVI. században beépített vízkerekek.A déli kapu arról lett híres és népszerű, hogy itt tűzték ki különböző halálra ítélt árulók fejét. Az első nem volt más, mint a Rettenthetetlen, azaz William Wallace, aki 1305-ben jutott erre a sorsra. Morus Tamás, Guy Fawkes és Oliver Cromwell is itt végezték.
1722-ben a lordmajor (mai ismertebb nevén: polgármester) a rengeteg dugó miatt elrendelte, hogy a forgalom két irányban haladjon a hídon. Ezzel egyúttal megszületett az a rendszer, amit az autók is használnak a közutakon. A hídon mindig az út bal oldalán kell(ett) haladni, amit ugye később a legtöbb országban megcserélték, de Angliában máig megmaradt ez a rendszer.
1758 és 1762 között minden lakóépületet és boltot lebontottak a hídon, valamint a középső boltíveket egyesítették a jobb hajózhatóság miatt. Ugyanakkor már mindenki tudta, hogy a híd még így is alkalmatlan az egyre növekedő forgalom kiszolgálására akár a vízen a hajók számára, akár az átkelésre. Többen adtak be tervet a hídra, de a nyertes végül egy 5 boltíves változat lett, John Rennie tervei alapján. 1824-ben kezdődött el a munka az új kőhídon és 1831-re készült el. A régi híd idáig még még működött, de az új híd elkészülte után lebontották. A híd rendkívüli forgalmat bonyolított le, óránként 8000 gyalogos és 900 jármű haladt át rajta a századforduló környékén. Sajnálatos módon azonban felfedezték, hogy a híd süllyed nyolcévente 2,5 centimétert. Új híd építésére volt ismételten szükség, de a régi, viktoriánus híd tovább élhetett. Hogyan? Eladták! Egy amerikai vállalkozó vásárolta meg, majdnem két és fél millió dollárért, és újból felépítette 1971-ben azt Lake Havasu City-ben, Arizonában.A mai London Bridge 1973-ban épült, természetesen II. Erzsébet nyitotta meg. Egyelőre nem futott be akkora karriert, mint elődei, de ki tudja, mi vár még rá...
 |
| A valahai London Bridge új helyén, Lake Havasu City-ben |
Noha sok óriási dolgot költöztettek már a tengeren túlra, de a XIX. századi London Bridge Arizonába utaztatása tényleg elég hóbortos ötlet volt. Egy vállalkozó, Robert P. McCulloch vásárolta meg 2.460.000 dollárért, majd szétszereltette, 8600 kilométerrel arrébb, az Egyesült Államokba hajóztatta és újjáépíttette további 5.100.000 dollárért. A híd minden egyes darabját megszámozták, majd a Panama-csatornán keresztül Kaliforniáig hajóztak fele. Innen kamionokkal juttatták el végleges helyére. A híd alá egy csatornát ástak, és egy korabeli angol falut is építettek mellé. Lake Havasu City kétségkívül legérdekesebb látnivalója... A lámpaoszlopok állítólag Napóleon ágyúinak beolvasztásából készültek.
- A középkori hídon volt megtalálható a Nonsuch House, ami a világ első előre elkészített épülete (darabjait tehát előre, külön elkészítették, és a hídon már csak összeszerelni kellett).
- 1750-től egyre több révész is dolgozott a híd környékén, mivel egyre nehezebb volt az átkelés magán a hídon.
- Szintén 1750-ig tartott a híd egyeduralkodása, ezelőtt Londonban nem létezett más híd a Temze folyó felett.
- Két felvonóhíd segítette a hajók átkelését a hídon.
- A révészeknek különösen nehéz dolguk volt a híd mentén átkelni. A már említett szabálytalan és a víz folyását kiszámíthatatlanul megtörő szerkezet mellet még bonyolultabb lett a hajózás, amikor a vízikerekeket is üzembe helyezték. Ez gát-effektust váltott ki, azaz az egyik oldalán a víz magasabban állt, mint a másik oldalán. A fulladás gyakori volt.
- Az 1212-es tűzvész közel 3000 áldozatot szedett a hídon.
- Legalább négy alkalommal omlott le a híd egy-egy része. A fagy okozta az egyik omlást.
- A híres angol gyerekdal, a "London Bridge is Falling Down" eredete vitatott, de az egyik változat szerint az egyre rosszabb állapotban lévő híd rekonstrukciójának érdekében vált híressé. Állítólag I. Edward feleségének, Eleonórának szólt a gúnyos mondóka, aki sajnálta a pénzt a híd felújítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése