London jelképe, a Tower Bridge

A Tower Bridge az a szimbólum, ami valószínűleg a legtöbb ember előtt megjelenik, ha Londonról beszélünk. Nem csoda, hiszen nincs a világon még egy ilyen csodaszép és markáns híd. Nemrégiben a legendásabb történelmű London Bridge-ről írtam bejegyzést, most jöjjön a mára már egyértelműen legnépszerűbb híd, a Tower Bridge.

A híd megépítése előtt ezen a részen egy alagúton, a Tower Subway alagúton keresztül folyt a forgalom. Sürgető volt tehát London keleti részén egy új híd megépítése, ami a London Bridge forgalmát is részben átveszi. 1886 és 1894 között épült végül fel a híd a Tower Hamlets és Southwark között Sir Horace Jones tervei alapján. Legfontosabb ismertetőjegyei a két gyönyörű neogótikus torony, valamint felnyitható középső része. Ötven előzetes tervből nyolc év alatt választották ki a megfelelő konstrukciót. Ha a hidat nézzük, azt gondolnánk, hogy a nagy része kő, de igazából a híd vázát kb. 11.000 tonna acél adja, a kő és a gránit csak a burkolat.

A fenti folyosókat arra tervezték, hogy a híd felnyitása idején is folytatódhasson a gyalogosforgalom. Persze annyira azért nem sokan siettek, hogy a sok lépcsőt megmásszák, ezért már 1910-ben lezárták ezt a részt. 1982-ben újból megnyitották a folyosókat a nagyközönség számára, de ezúttal azzal a szándékkal, hogy egy kis múzeumot rendezzenek be a híd történetével kapcsolatban. Nem csak a Tower Bridge-ről találunk itt kiállítást, hanem a világ legszebb és legkülönlegesebb hídjairól is, így például egy táblát kapott a budapesti Lánchíd is. 

A híd felnyitása ma már nagy eseménynek számít. Évente több, mint 1000 alkalommal nyitják fel a hidat, aminek természetesen az a célja, hogy a hajók átférjenek alatta. Elsősorban itt a 19. században még javában közlekedő árbocosokra kell gondolni. A hajók elsőbbséget élveznek az autókkal szemben, tehát mindig meg kell állítani a forgalmat, amikor hajó érkezik. Nincs kivétel, így fordulhatott elő 1997-ben, hogy Tony Blair, akkori brit miniszterelnök és Bill Clinton konvoja kettészakadt. Ugyanakkor a hajóknak 24 órával az érkezés előtt be kell jelenteniük átkelési szándékukat.

1976-ig hét gőzgép végezte a nyitást, majd modern, olaj alapú hidraulikára cserélték. Ma, amikor a hidat fel akarják nyitni, az irányítóteremben a hat technikus közül valaki megnyom egy gombot, ami a híd 88 dolgozójával tudatja, hogy esemény készülődik. Az eseményről azért kell tudni, mert a híd felnyitásához szükséges ellensúlyok egy hatalmas területű aknában mozognak, és nem túl szerencsés itt ragadni... A következő jelzés átváltja a híd lámpáit pirosra, elkezdődik a forgalom megállítása. Ezután indul a híd felnyitása.

Ha látjuk a híd felnyitását, az állítólag szerencsét hoz. Hogy ne bízzuk ezt a véletlenre, a híd honlapján előre meg lehet nézni a híd felnyitásának pontos időpontjait.

A képek után még több érdekesség!

Képek az építkezésről:

 

 

 

 

 

 

További érdekességek:

• 432 munkás építette
• Felépítéséhez 70.000 tonna betont, 31 millió téglát, 2 millió szegecset és 22.000 liter festéket használtak fel
• 244 méter hosszú és 65 méter magas
• Ma London büszkesége, viszont amikor megépítették, rengeteg kritika érte.
• Naponta 4.000 ember közlekedik rajta
• A 2012-es Olimpiai Játékok alkalmával a hidat az olimpiai ötkarikával díszítették
• 1952-ben egy londoni busz átugratta a nyitás alatt álló hidat. A manővert a híd személyzetének hibájából kellett végrehajtania. A sofőr, Albert Gunter 10 font (mai áron kb. 240 font) jutalmat kapott érte, mivel utasai komoly sérülés nélkül megúszták a balesetet. Ha akkor nem gyorsít, hanem lassítani próbál, a busz valószínűleg a Temzében kötött volna ki.
• A híd 1977-ig csokoládé színű volt. Ám ebben az évben a királynő tiszteletére festették le a híd fém részeit a brit lobogó mintájára kék, fehér és piros színre
• A hídkezelők éves fizetése 40.000 font. Hét napot dolgoznak, utána három vagy négy nap pihenő következik.
• 2008-ban a híd festését teljesen eltávolították, hogy új réteget vihessenek fel. Négy évig tartott a felújítás