London, a legek városa

Szilveszter révén ideje egy kis lazításnak. Következzen egy csokor azokról a legekről és érdekességekről, amik noha kicsit néha bulvárosak, de akkor is hozzátartoznak London történetéhez és hétköznapjaihoz. A végén pedig egy gyönyörű time lapse videó a városról. Jó szórakozást.

A London Zoo az 1930-as években

Élet London felszíne alatt

London története és infrastruktúrája természetesen bőven ad apropót arra, hogy megvizsgáljuk, mi is történik a felszín alatt a világ egyik legnagyobb metropoliszában. Számtalan alagút, katakomba, kormány által épített helység,  használaton kívüli metróállomás és természetesen csatornarendszer rejtőzik a város alatt.

Nem csak a metró van London felszíne alatt

A Thames Tunnel
lejárata

Talán az egyik legfontosabb és legismertebb oldala London föld alatti életének a Temze alatti forgalom. Több, mint 20 alagút halad át a folyó alatt, melyek között van gyalogos-, közúti és vasúti alagút is. Elsőként a 396 méter hosszú Thames Tunnel-t kell megemlítenünk, ami sokáig a világ nyolcadik csodájaként volt ismert. A 19. század elején épült, 1825 és 1843 között, és ez a világ első folyó alatt épített alagútja. A technológia, amit használtak, tulajdonképpen azóta is az alagútkészítés alapja, ugyanis ekkor használtak először pajzsos alagútfúró rendszert (Brunel és Cochrane nevét érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban). Nem kis áldozattal járt az alagút megépítése, hiszen rengeteg pénzt emésztett fel az építkezés, és sajnos emberi áldozatokkal is járt a gigászi terv megvalósítása. Kezdetekben az alagutat a gyalogosforgalomnak és a lovas kocsiknak tervezték, ám a befektetőknek hamar rá kellett jönniük, hogy az alagút nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1865-ben az alagutat eladták a vasútnak.

A Trafalgar tér

A Trafalgar tér kétségkívül London legnagyobb és legismertebb tere, ami kedvelt turistalátványosság, ideális hely a randira, valamint méretéből adódóan számos rendezvénynek, megmozdulásnak ad otthont. Minden bizonnyal az egyik legkedveltebb hely Londonban, e blog írója is itt szeretett bele ebbe a városba igazán még 2002 tavaszán, egy szép estén.

A mai tér helyén korábban a Charing Cross állt, ám 1820-ban IV. György bízta meg a tizenkilencedik század legismertebb angol tervezőjét, John Nash-t, hogy álmodja újra ezt a helyet. Az itt valaha álló istállók elköltöztetése után a tér építése 1845-re fejeződött be Sir Charles Barry munkájának köszönhetően, akinek a neve gyakorlatilag egyet jelent a térrel.

A tér rendkívül forgalmas, hiszen közlekedés szempontjából is kulcsszerepe van, valamint különböző nevezetességeket lehet itt találni. A National Gallery arról híres, hogy a világ negyedik leggyakrabban látogatott múzeum a világon, ahol belépődíj nélkül olyan remek festőktől láthatunk műveket, mint Leonardo, Monet vagy éppen Van Gogh. A múzeumot a térről emelkedő lépcsőkön lehet megközelíteni, ez az épület adja tulajdonképpen a Trafalgar tér hátterét. Keleten található a St. Martin-in-the-fields templom, London talán egyik legszebb temploma, majd továbbhaladva juthatunk el többek közt a kínai negyedbe, és a Covent Gardenbe. Délen a Whitehall-ra jutunk, aminek végén a Parlament található, de szintén erről az útról nyílik a híres Downing Street is, ami a mindenkori miniszterelnök lakhelye. Nyugaton fut be a Buckingham-palotához vezető Mall, de itt találjuk a Canada House-t is.

A londoni metró

London infrastruktúrája annyira fontos és korszakalkotó, hogy a taxik, buszok után most a londoni metróról szól bejegyzésem. Nem meglepetés, hogy ez a közlekedési eszköz természetesen Londonban működött először, ugyanis 1863-ban indította az első szerelvényt a város. Jelenleg tizenegy vonalon üzemel a metróhálózat, és nem kevesebb, mint 270 állomás biztosítja az évi kb. 1.230.000.000 utas szállítását. A földalatti Londonban csupán a hálózat 45%-a felel meg ennek az elnevezésnek, ugyanis a fennmaradó rész a föld felszíne felett közlekedik.

Az első alagutakat nem  ma ismert fúrásos módszerrel készítették, hanem először gödröt ástak a földbe, kialakították a szükséges alagutat, majd visszatemették azt. A Tube (cső) elnevezést akkor kapta a londoni metró, amikor már a mai technikájú alagútásással készültek a járatok. Az első szerelvényeket még gőzmozdonyok hajtották, de 1890-re már elektromos árammal hajtott járművekről beszélhetünk - természetesen a világon először itt, Londonban. A 402 kilométeres metróhálózat fokozatosan, évről-évre épült meg, és jelenlegi formáját és útvonalait 1999-re érte el. Az építkezések azonban jelenleg is tartanak, és most is épül új vonal, de több új vonal és több jelenlegi útvonal meghosszabbítása is tervben van. A legtávolabbi terv a Crossrail 2 vonal, aminek építését 2033-ra tervezik.

A Buckingham-palota

A Buckingham-palota az angol uralkodó rezidenciája, ahol jelenleg II. Erzsébet él. Népszerű zarándokhely a Londonba látogatóknak, hiszen London nyüzsgő belvárosában egyfajta monumentális nyugalmat, egyúttal tradíciót sugároz az épület. Nem mindig a Buckingham-palota volt a brit uralkodók lakóhelye, sőt, a trónörökös sem ide fog valószínűleg beköltözni, hanem a nem messze lévő St. James's palotába.

Itt még a Marble Arch a bejárat (1837 körül)

Az épület nem is volt mindig palota, és természetesen nem is így nézett ki, amikor elődjét, a Buckingham-házat megépítették 1703-ban. Buckingham hercegének készült az épület, ami 1761-ben már III. György magánrezidenciája volt, és a Királynő Háza néven ismerték, miután az uralkodó feleségének, Charlotte királynénak szánta a palotát. Folyamatosan növelték, bővítették, ami elsősorban John Nash építész nevéhez fűződik, mint a már korábban megírt cikkemben a Regent's Csatorna is. 1837-től számít hivatalosan a brit uralkodók lakhelyének az épület, első királyi, azaz királynői lakosa Viktória királynő volt. Az épület csak a 20. század elejére nyerte el jelenlegi formáját, amikor is 1911-ben a bejárat előtti udvar elkészült. Érdekesség, hogy régi bejárata az a Marble Arch volt, ami ma a Hyde Park sarkán található, azonban ez a diadalív útban volt a mai legjobban ismert keleti oldali homlokzat kialakításához, ezért kellett elköltöztetni.

A londoni taxik

Lassan kivégezzük a London 10 legnépszerűbb ikonját, hiszen már írtunk a Tower Bridge-ről, a londoni buszokról, a London Eye-ról, de azért mindig akad valami, amiről egyértelműen London jut eszünkbe. Most egy újabb közlekedési eszköz van soron, még pedig a híres londoni fekete taxi. Ami nem is mindig fekete.

Ha a londoni taxizás történetét el akarjuk mesélni, egészen az 1600-as évekig kell visszamenni, amikor is megjelentek az első, ló vontatta fizetős szállítóeszközök. I. Károly intézkedett, hogy a korábban működő, kb. 20 db kocsi már kevés, és 50 db "Hackney Carriage" szolgálja a népet. A Hackney a francia hacquenée szóból származik, ami több célra felhasználható lóra utal. Az első droszt a Strand-en volt.

1654-ben Oliver Cromwell intézkedései alapján vált külön szakmává a kocsik irányítása. Ekkor már 400 kocsi közlekedhetett Londonban, és a szám folyamatosan nőtt. 1833-ra már nem létezett maximalizált szám. Jelenleg kb. 21.000 taxi közlekedik Londonban.

London piros-fekete-fehérben

Mai bejegyzésemben egy saját magam által készített álművész képcsokrot posztolnék Londonról. A képek 2012-ben készültek, a londoni Olimpia évében, amikor még a Shard is épült.

 

London jelképe, a Tower Bridge

A Tower Bridge az a szimbólum, ami valószínűleg a legtöbb ember előtt megjelenik, ha Londonról beszélünk. Nem csoda, hiszen nincs a világon még egy ilyen csodaszép és markáns híd. Nemrégiben a legendásabb történelmű London Bridge-ről írtam bejegyzést, most jöjjön a mára már egyértelműen legnépszerűbb híd, a Tower Bridge.

A híd megépítése előtt ezen a részen egy alagúton, a Tower Subway alagúton keresztül folyt a forgalom. Sürgető volt tehát London keleti részén egy új híd megépítése, ami a London Bridge forgalmát is részben átveszi. 1886 és 1894 között épült végül fel a híd a Tower Hamlets és Southwark között Sir Horace Jones tervei alapján. Legfontosabb ismertetőjegyei a két gyönyörű neogótikus torony, valamint felnyitható középső része. Ötven előzetes tervből nyolc év alatt választották ki a megfelelő konstrukciót. Ha a hidat nézzük, azt gondolnánk, hogy a nagy része kő, de igazából a híd vázát kb. 11.000 tonna acél adja, a kő és a gránit csak a burkolat.

London híres buszai

Ha valaki Londont képzeli el maga elé, talán az első jármű, ami megjelenik előtte, az a híres londoni piros emeletes busz. Talán nincs is olyan másik város a világon, ahol ennyire egyértelműen be tudnánk azonosítani a várost egy járművéről. Természetesen a londoni buszoknak is megvan a maga története, és rengeteg érdekességgel büszkélkedhet. Lássuk tehát a double-deckereket és ami mögöttük van.

1829. július 4-e az a nap, amikor minden kezdődött. Ezen a napon gondolta úgy George Shillibeer, hogy elindítja első omnibuszait London utcáin. Az első vonal Paddingtontól a Bankig haladt. Egy teljes út egy schillingbe került. Ez mai áron számolva 5 penny lenne. Ma 2 fontnál olcsóbban nem utazhatunk a buszokon. Az omnibuszokon 22 ember utazhatott egy időben és három ló vontatta a kocsit. Az ötletet sajnos nem mondhatjuk, hogy vérig angol, hiszen Párizsban ekkor már működött ilyen közlekedési eszköz. Napi négy retúr járat működött ekkor.

A Regent's Canal

A Regent's Canal nem tartozik London elsőszámú nevezetességei közé, mégis az egyik legérdekesebb és leghangulatosabb jelenség Londonban. Ez a kis mesterséges csatorna azért épült meg, hogy összekösse Paddingtont a Grand Union csatornával, ami pedig London és Birmingham között biztosítja a vízi utat.. Közel 14 kilométeren át szeli keresztül Londont, de talán azért nem annyira ismert, mert nem London fő látnivalóinak közelében van. Ugyanakkor a keskeny kanális a rajta álló lakóhajókkal egyedi arculatot biztosít a vízi élet szerelmeseinek.

1802-ben jött először az ötlet a csatorna megépítésére, de 1812-ig kellett várni, hogy a parlament rábólintson. John Nasht bízták meg a tervezéssel, aki nem kisebb dolgok tervezésében vett részt, mint a Regent's Park, a St. James Park, a Buckingham Palota vagy éppen a Marble Arch. A csatorna megépítése során 26 méteres szintkülönbséget kellett legyőzni, amit 3 zsilippel és 3 alagúttal sikerült megvalósítani. Az építkezés 1820-ra befejeződött. Ne felejtsük el, hogy ebben az időben Londonnak még nem volt kiépített vasúti hálózata. A hajókat lovakkal vontatták a part mentén, aminek nyomait még ma is láthatjuk. A vontatáshoz használt kiépített út ma kiváló lehetőséget ad arra, hogy a csatorna mentén csodálatos kirándulást tehessünk.

A London Bridge

Vannak szép hidak a világon, vannak különleges hidak, de amikor először láttam és hallottam a történelmi London Bridge-ről, akkor azért tényleg elakadt a szavam. Hogy valaha épületek álltak egy hídon? Komoly társadalmi élet színhelye volt? Ez a felismerés nekem gyerekként valami nagyon hihetetlen dolognak tűnt.

A mai London Bridge, a Shard szomszédságában.

Először is tisztázzuk, ez a cikk nem a London jelképéül szolgáló Tower Bridge-ről szól (tehát a denti képen sem a tornyos hidat kell most nézni!) A London Bridge egy fogalom, hiszen még dal is szól róla. A londoni City-t köti össze Southwark városrésszel. Története során természetesen nem ugyanazon hídról beszélünk, hiszen a híd jelenlegi formájában egy teljesen újnak számító építmény, de helyén szinte mindig is állt egy híd, és azt mindig London Bridge-nek hívták.


A Temze nem mindig volt ilyen, mint ma, ezt például azt is jelenti, hogy hajdanán, az újkőkorszakban apálykor akár át is lehetett gyalogosan is kelni a Temzén. Később, ahogy a Temze elnyerte mai alakját, egyre sürgetőbb volt hidat építeni a folyón. London soha nem születhetett volna meg, ha nincs híd a Temze folyón.

A London Eye

A London Eye fontosságáról és népszerűségéről elég egyetlen mondatot mondani: ez az Egyesült Királyság leglátogatottabb turista látványossága, és ez mindent el is árul. Az eredetileg Millennium Wheel-nek (Milleniumi kerék) elnevezett kerék 135 méteres magasságával építésekor még a világ legnagyobb óriáskereke volt. Mára ezt a címet többszörösen is elvesztette, de még mindig Európa legnagyobb óriáskereke. Nevét arról kapta, hogy London ezzel a meglepetéssel készült átlépni a mágikus 2000-es évet, az új millenniumot. Talán kevesen tudják, hogy a másik, erre az alkalomra épült épület a Millennium Dome, amit ma inkább O2 Arena néven ismerünk.

A London Eye a Temze déli partján található, a Parlament épületének közvetlen közelében, és príma kilátást biztosít szinte egész Londonra. Tiszta időben (amivel azért London nem gyakran büszkélkedhet) akár 40 km-re is ellátni a kapszulákból.

Építése sem volt kis teljesítmény sem a tervezőktől, sem a gyártóktól sem az összeszerelőktől. Egyedisége abban rejlik, hogy a kerék csak az egyik oldaláról van a földhöz rögzítve, míg a hagyományos óriáskerekek ugye mindkét oldalon rögzítve vannak. Miután megérkeztek az alkatrészek hat országból (Hollandia felelt a fémek megmunkálásáért, Németország a csapágyakat biztosította, Csehország a tengelyt és a kerékagyat, Franciaország a kapszulákat készítette, az Egyesült Királyság pedig a fémeket és az elektromos berendezéseket adta), az összeszerelés a Temze folyón történt. Uszályokon érkeztek az alkatrészek, amiket egy erre a célra kialakított platformrendszeren tartottak meg és szereltek össze.

A Heathrow repülőtér

Az 1929-ben, eredetileg Great Western Aerodrome néven épített repülőtér ma a világ harmadik legforgalmasabb repülőtere. Természetesen, ha Heathrowra gondolunk, elsősorban nem esztétikai és kulturális alapon kell vizsgálnunk, hanem a számokat. Következzen tehát néhány információ ennek a kis városnak a mindennapjairól.

A London központjától 25 kilométerre fekvő repülőtér évente több, mint 120.000.000 embert szolgál ki. Jelenleg két kifutópályával és hat terminállal rendelkezik, ám egy harmadik kifutópálya építését rengetegen sürgetik. 82 légitársaság üzemel, 180 úti céllal. Negyvenöt másodpercenként száll le vagy fel egy repülőgép.

The Shard

London nevezetességeiről, történetéről szóló blogom első bejegyzésének témája talán az egyik legújabb nevezetesség, ami Londonban található. A Shard (üvegszilánk) jelenleg London legmagasabb építménye. 306 méteres magasságával az Európai Unió legmagasabb épülete, így méltán lehet a "London mindenek felett" blog első cikke. A magasba nyúló piramis a Sellar Property és Katar tulajdonában van.

Az építkezés állomásai