A Trafalgar tér

A Trafalgar tér kétségkívül London legnagyobb és legismertebb tere, ami kedvelt turistalátványosság, ideális hely a randira, valamint méretéből adódóan számos rendezvénynek, megmozdulásnak ad otthont. Minden bizonnyal az egyik legkedveltebb hely Londonban, e blog írója is itt szeretett bele ebbe a városba igazán még 2002 tavaszán, egy szép estén.

A mai tér helyén korábban a Charing Cross állt, ám 1820-ban IV. György bízta meg a tizenkilencedik század legismertebb angol tervezőjét, John Nash-t, hogy álmodja újra ezt a helyet. Az itt valaha álló istállók elköltöztetése után a tér építése 1845-re fejeződött be Sir Charles Barry munkájának köszönhetően, akinek a neve gyakorlatilag egyet jelent a térrel.

A tér rendkívül forgalmas, hiszen közlekedés szempontjából is kulcsszerepe van, valamint különböző nevezetességeket lehet itt találni. A National Gallery arról híres, hogy a világ negyedik leggyakrabban látogatott múzeum a világon, ahol belépődíj nélkül olyan remek festőktől láthatunk műveket, mint Leonardo, Monet vagy éppen Van Gogh. A múzeumot a térről emelkedő lépcsőkön lehet megközelíteni, ez az épület adja tulajdonképpen a Trafalgar tér hátterét. Keleten található a St. Martin-in-the-fields templom, London talán egyik legszebb temploma, majd továbbhaladva juthatunk el többek közt a kínai negyedbe, és a Covent Gardenbe. Délen a Whitehall-ra jutunk, aminek végén a Parlament található, de szintén erről az útról nyílik a híres Downing Street is, ami a mindenkori miniszterelnök lakhelye. Nyugaton fut be a Buckingham-palotához vezető Mall, de itt találjuk a Canada House-t is.

A londoni metró

London infrastruktúrája annyira fontos és korszakalkotó, hogy a taxik, buszok után most a londoni metróról szól bejegyzésem. Nem meglepetés, hogy ez a közlekedési eszköz természetesen Londonban működött először, ugyanis 1863-ban indította az első szerelvényt a város. Jelenleg tizenegy vonalon üzemel a metróhálózat, és nem kevesebb, mint 270 állomás biztosítja az évi kb. 1.230.000.000 utas szállítását. A földalatti Londonban csupán a hálózat 45%-a felel meg ennek az elnevezésnek, ugyanis a fennmaradó rész a föld felszíne felett közlekedik.

Az első alagutakat nem  ma ismert fúrásos módszerrel készítették, hanem először gödröt ástak a földbe, kialakították a szükséges alagutat, majd visszatemették azt. A Tube (cső) elnevezést akkor kapta a londoni metró, amikor már a mai technikájú alagútásással készültek a járatok. Az első szerelvényeket még gőzmozdonyok hajtották, de 1890-re már elektromos árammal hajtott járművekről beszélhetünk - természetesen a világon először itt, Londonban. A 402 kilométeres metróhálózat fokozatosan, évről-évre épült meg, és jelenlegi formáját és útvonalait 1999-re érte el. Az építkezések azonban jelenleg is tartanak, és most is épül új vonal, de több új vonal és több jelenlegi útvonal meghosszabbítása is tervben van. A legtávolabbi terv a Crossrail 2 vonal, aminek építését 2033-ra tervezik.

A Buckingham-palota

A Buckingham-palota az angol uralkodó rezidenciája, ahol jelenleg II. Erzsébet él. Népszerű zarándokhely a Londonba látogatóknak, hiszen London nyüzsgő belvárosában egyfajta monumentális nyugalmat, egyúttal tradíciót sugároz az épület. Nem mindig a Buckingham-palota volt a brit uralkodók lakóhelye, sőt, a trónörökös sem ide fog valószínűleg beköltözni, hanem a nem messze lévő St. James's palotába.

Itt még a Marble Arch a bejárat (1837 körül)

Az épület nem is volt mindig palota, és természetesen nem is így nézett ki, amikor elődjét, a Buckingham-házat megépítették 1703-ban. Buckingham hercegének készült az épület, ami 1761-ben már III. György magánrezidenciája volt, és a Királynő Háza néven ismerték, miután az uralkodó feleségének, Charlotte királynénak szánta a palotát. Folyamatosan növelték, bővítették, ami elsősorban John Nash építész nevéhez fűződik, mint a már korábban megírt cikkemben a Regent's Csatorna is. 1837-től számít hivatalosan a brit uralkodók lakhelyének az épület, első királyi, azaz királynői lakosa Viktória királynő volt. Az épület csak a 20. század elejére nyerte el jelenlegi formáját, amikor is 1911-ben a bejárat előtti udvar elkészült. Érdekesség, hogy régi bejárata az a Marble Arch volt, ami ma a Hyde Park sarkán található, azonban ez a diadalív útban volt a mai legjobban ismert keleti oldali homlokzat kialakításához, ezért kellett elköltöztetni.

A londoni taxik

Lassan kivégezzük a London 10 legnépszerűbb ikonját, hiszen már írtunk a Tower Bridge-ről, a londoni buszokról, a London Eye-ról, de azért mindig akad valami, amiről egyértelműen London jut eszünkbe. Most egy újabb közlekedési eszköz van soron, még pedig a híres londoni fekete taxi. Ami nem is mindig fekete.

Ha a londoni taxizás történetét el akarjuk mesélni, egészen az 1600-as évekig kell visszamenni, amikor is megjelentek az első, ló vontatta fizetős szállítóeszközök. I. Károly intézkedett, hogy a korábban működő, kb. 20 db kocsi már kevés, és 50 db "Hackney Carriage" szolgálja a népet. A Hackney a francia hacquenée szóból származik, ami több célra felhasználható lóra utal. Az első droszt a Strand-en volt.

1654-ben Oliver Cromwell intézkedései alapján vált külön szakmává a kocsik irányítása. Ekkor már 400 kocsi közlekedhetett Londonban, és a szám folyamatosan nőtt. 1833-ra már nem létezett maximalizált szám. Jelenleg kb. 21.000 taxi közlekedik Londonban.

London piros-fekete-fehérben

Mai bejegyzésemben egy saját magam által készített álművész képcsokrot posztolnék Londonról. A képek 2012-ben készültek, a londoni Olimpia évében, amikor még a Shard is épült.

 

London jelképe, a Tower Bridge

A Tower Bridge az a szimbólum, ami valószínűleg a legtöbb ember előtt megjelenik, ha Londonról beszélünk. Nem csoda, hiszen nincs a világon még egy ilyen csodaszép és markáns híd. Nemrégiben a legendásabb történelmű London Bridge-ről írtam bejegyzést, most jöjjön a mára már egyértelműen legnépszerűbb híd, a Tower Bridge.

A híd megépítése előtt ezen a részen egy alagúton, a Tower Subway alagúton keresztül folyt a forgalom. Sürgető volt tehát London keleti részén egy új híd megépítése, ami a London Bridge forgalmát is részben átveszi. 1886 és 1894 között épült végül fel a híd a Tower Hamlets és Southwark között Sir Horace Jones tervei alapján. Legfontosabb ismertetőjegyei a két gyönyörű neogótikus torony, valamint felnyitható középső része. Ötven előzetes tervből nyolc év alatt választották ki a megfelelő konstrukciót. Ha a hidat nézzük, azt gondolnánk, hogy a nagy része kő, de igazából a híd vázát kb. 11.000 tonna acél adja, a kő és a gránit csak a burkolat.

London híres buszai

Ha valaki Londont képzeli el maga elé, talán az első jármű, ami megjelenik előtte, az a híres londoni piros emeletes busz. Talán nincs is olyan másik város a világon, ahol ennyire egyértelműen be tudnánk azonosítani a várost egy járművéről. Természetesen a londoni buszoknak is megvan a maga története, és rengeteg érdekességgel büszkélkedhet. Lássuk tehát a double-deckereket és ami mögöttük van.

1829. július 4-e az a nap, amikor minden kezdődött. Ezen a napon gondolta úgy George Shillibeer, hogy elindítja első omnibuszait London utcáin. Az első vonal Paddingtontól a Bankig haladt. Egy teljes út egy schillingbe került. Ez mai áron számolva 5 penny lenne. Ma 2 fontnál olcsóbban nem utazhatunk a buszokon. Az omnibuszokon 22 ember utazhatott egy időben és három ló vontatta a kocsit. Az ötletet sajnos nem mondhatjuk, hogy vérig angol, hiszen Párizsban ekkor már működött ilyen közlekedési eszköz. Napi négy retúr járat működött ekkor.